A közérthetőség és a figyelem ráirányítása az akut népesedési problémákra a célja a hétfőn Budapesten bemutatott Demográfiai Portré 2009 című kiadványnak. Spéder Zsolt arról is beszélt, hogy mindez egy folyamatnak a kezdete, hiszen a jövőben háromévente jelenik majd meg a kiadvány. Maga a kiadvány összesen 12 dimenzióban vizsgálja meg a magyar demográfiai helyzet problematikáját. Ilyenek például az öregedés, a válás, a gyermekvállalás vagy éppen a párkapcsolatok jellegzetességei is.

A teljes első házasságkötési arányszám jelentősen romlott 1990 és 2007 között. Míg 1990-ben a hajadon nők 77 százaléka tervezte, hogy házasságot köt, e mutató napjainkra 45 százalék körüli mértékre esett vissza. Ennek okaként Spéder Zsolt az élettársi kapcsolatok előretörését említette meg. Probléma az is, hogy 1998 óta a teljes termékenységi arányszám 1,3-re esett vissza, miközben egyes volt szocialista országoknak sikerült a rossz mutatókat javítani. Spéder példaként megemlítette Észtországot, ahol 1,6 ez az arányszám.

Kiderült az is, hogy növekszik a gyermektelenség aránya is. Míg az 1965-ben született nők körében – akik elérték a 32 éves korhatárt – 12 százalék volt a gyermektelenségi arányszám, az 1975-ben született és azonos kort megélt nők esetében már 30 százalék ez az érték.

Hasonlóan rossz a helyzet a tervezett és a meg nem született gyerekek dimenziójában is. A három éven belül gyermeket akarók 31,7 százaléka tudta megvalósítani ezen terveit, míg 68,3 százalékuknak nem sikerült elérni a kívánt célt. Több akadályozó tényező is közrejátszik: anyagi gondok, a nők munkavállalási lehetőségeinek beszűkülése vagy éppen a korábban meglévő szabadság elvesztésének lehetősége. Érdekesség, hogy a férfiak 70 százaléka vallja azt, hogy életük kiteljesedéséhez szükség van gyermekre is, ez a számarány a nőknél 84 százalékot tesz ki. A szakemberek 2030-ra 9,65 millió főt jósolnak Magyarországon akkor, ha az 1,3-es termelékenységi arányszám emelkedne valamelyest.

 

MNO