FIGYELEM!!!
NyitólapPolgár Info portálok helye országszerteHelyi, országos hírekBelépésRegisztrációFórum
 
Bemutatkozás
· A Polgár Info
· Országos lista
· Partnereink
· Média partnereink
· Támogatóink
· Kapcsolat, Impresszum
· Jelentkezés
· Hirdetési ajánlat
· Civil kezdeményezések

 
Hírek
 · Civil kurázsi
 · Belföld
 · Külföld
 · Kultúra
 · Szabadidő
 · Tudomány
 · Hagyományok
 · Publicisztika
 · Életmód
 · Magazin
 · Természet
 · Krónika

 
Menük
· Főoldal
· Ajánlj minket!
· Flash_Player
· GYIK
· Hírek archívuma
· Hírküldés
· História
· Keresés
· Letöltések
· Magyar termék
· Naplók/Blogok
· Olvasóink web ajánlata
· Országos Polgár Info
· Petíciók
· Radio
· Rovatok
· Sakk
· Statisztikák
· Szavazások
· Személyes üzenetek
· Top 10
· TV
· Visszajelzés

 
Keresés itt



 
Közép-Európai Civil Kutató Intézet
 

 
Hírfal
 

 
Magyar Közéleti Szemle hírei
A webhely tartalom szolgáltatása jelenleg nem működik.
 
T. Ágoston László :A Lenkey Társaság születése
Kultúra

A két Lenkey című regényem története valamikor az 1970-es évek végén kezdődött, amikor édesanyámmal -aki Lenkey lány volt -elutaztunk Egerbe Lenkey János sírjához. Ekkor kezdtem el érdeklődni a tizennegyedik aradi vértanúnak szánt tábornok, és a Lenkeyek sorsa iránt. Az érdeklődésből szenvedélyes kutatás lett. Évekig bújtam a levéltárakat, könyvtárakat, felkerestem a leszármazottakat, míg összeállt bennem a kép a két igazságkereső huszárról; Lenkey Jánosról, akit tábornoki rangig emelt az 1848 - as szabadságharc, s a bátyjáról, Károlyról, aki kétszer is visszautasította a Kossuth által felkínált tábornoki rangot, mert ő nem a rangért, elismerésért szolgálja a hazáját.



Végül ezredesi rangban, hadosztály- parancsnokként került Haynau vérbírósága elé. Mindketten Aradra kerültek. János a vértnúságra szánt főtisztek között. (Azért lettek csak tizenhárman, mert őt őrületbe kergette a hadbíró és az őrszemélyzet durva bánásmódja, emiatt nem végezhették ki a többiekkel. Hagyták meghalni a cellájában.) Károlyt a volt császári tisztekkel együtt 1850 elején ítélték halálra, s teljes vagyonelkobzásra. Ezt kegyelem folytán 12 évi vasban töltendő várfogságra változtatták, melyből négy évet kellett letöltenie.

A nyolcvanas évek elejére elkészült a könyv. Szép, kövér dosszié kerekedett belőle, 463 flekk. Elvittem a négy közül az egyik könyvkiadóba. Aztán sorban a többihez is. A kezdeti bíztatás után fanyalogva adták vissza, mondván, hogy a történelemszemlélete nem felel meg a közmegegyezésnek. Eltettem az asztalfiókba, s vártam. A rendszerváltás után újra kezdtem a házalást az újonnan alakult se szeri, se száma kiadóknál. Az eredmény mit se változott, mígnem egy nyírségi írótáborban összetalálkoztam Maczó Jánossal, a NAP - Alapítvány elnökével, aki elolvasta, s felvállalta a kéziratot. Tőkeerősnek éppen nem mondható kis kiadó ez az alapítvány, évekbe telt, mire összejött a pénz a kiadáshoz.

Több mint negyed század telt el az adatgyűjtés, és a könyv megjelenése között. A leszármazottak - Lenkey Ágnes és dr. Ney Klára -, akik a legtöbbet segítettek a kutatásban, már mindketten megtértek őseikhez. Nem volt kinek átadnom a nekik szánt tiszteletpéldányt. Aztán egy napon csörgött a telefon. Laky Ágnes hívott, Lenkey Ágnes lánya. Ő Károly - hogy is van ez? - ükunokája. Olvasták a regényt. Tetszett. Szívesen találkozna velem. Találkoztunk. Vele, meg a szépunokákkal is. Aztán egy szép tavaszi napon felhívott Lenkey Péter. „Mit szólnál hozzá, Laci bácsi, ha létrehoznánk egy alapítványt, vagy egyesületet a negyvennyolcas hagyományok és a Lenkey családi emlékek ápolására?" Mit szólhattam volna, hiszen én már harminc éve elkezdtem ezt a munkát?... Így esett, hogy 2007. július 3 - án Budapesten, az Aradi vendéglőben ( ahol a vértanúk képe díszíti a falat) Lenkey Péter elnökletével megalakult a Lenkey Társaság Kulturális Örökség Egyesület. És ez alkalomból bemutatta Lenkey Béla - az elnök édesapja - a Lenkey János születésének 200. évfordulójára tervezett emlékbélyeget.

Sürgetett az idő. A kétszázadik születésnapi évforduló szeptember 7-re esett. Új emléktábla kellene a szülőházra, de ezt előbb a város vezetőivel is egyeztetni kell. No igen, de itt a nyár, szabadságra mennek, meg a bíróság is, ahol be kell jegyeztetni az egyesületet... Péter csak bólintott rá, s azt mondta:"sajnos a szeptember hetedike kissé szoros határidő, de a 21-23-i hétvégén megcsináljuk az első Lenkey találkozót Egerben. Készülj föl egy fél órás előadásra a Lenkeyekből, és ha megvan a regényed kézirata a számítógépen, küldd át a nyomdába, hadd tördeljék. A Hadtörténeti Intézet ad hozzá illusztrációt." Rábólintottam, ne mondják, hogy én vagyok az ügy kerékkötője, de álmomban se hittem, hogy ezt manapság ennyi idő alatt el lehet intézni Magyarországon.

És eljött a szeptember huszonkettedike, és az egri Szent István Szálló portáján Laky Ágnes, Lenkey Péter, meg az egyesület vezetői fogadták az első nemzetközi Lenkey találkozóra érkező vendégeket. Nem véletlenül írtam, hogy nemzetközi, hiszen Amerikából is érkezett két Lenkey család gyerekestül. Nagy élmény volt együtt látni több, mint száz Lenkeyt és családtagot. Számomra még külön öröm volt, hogy Péter egy könyvvel a kezében fogadott:"nézd meg, Laci bátyám! Ilyennek képzelted?" Igen, A két Lenkey második kiadása volt. Egyelőre kétszáz példányt nyomtak belőle erre az alkalomra. Mindig nagy öröm számomra, ha a saját könyvemet dedikálhatom, ez azonban ünnep számba ment.

Délután összeültünk a szálloda konferencia termében a kétszáz éve született Jánost ünnepelni. Meghallgattuk dr. Kedves Gyula, a Hadtörténeti Intézet igazgató - helyettesének előadását, aki a szabadságharcról és a két Lenkey fivér szerepéről beszélt, dr. Csiffáry Gergely történészt, aki az irodalmi művekben kereste a nyomaikat, s én is elmondtam, amit sikerült kinyomoznom a honfoglaló Keszi törzs Lenkey nevet viselő leszármazottairól.

Vasárnap reggeli után a szálloda kápolnájában istentisztelettel kezdtük a napot. Lenkey István paksi református lelkész tartotta, aki a feleségével és négy gyermekével a találkozó vendége volt. Aztán magasra emelve a háromszínű nemzeti zászlót végigvonultunk a városon a Széchenyi és Kováts János utca sarkán álló szülőházig. A még lepellel borított Lenkei Jánost ábrázoló dombormű - egy egri művésztanár alkotása - mellett ott posztolt a két hagyományőrző huszár. A Himnusz után elhangzó avatóbeszédeket nemcsak a száz Lenkey hallgatta meghatottan, hanem az arra járó egriek is. Aztán helyükre kerültek a megemlékezés koszorúi, s a Szózat hangjai elvegyültek a szomszédos templom harangszavával. A viszontlátás reményében búcsúzkodó rég látott, vagy csak most egymásra talált rokonok azzal a felemelő érzéssel ölelték át egymást, hogy e két együtt töltött nap után többek lettek emberségben, hazafiságban, s olyan múltbéli ismeretekkel gazdagodtak, mely a jövőre is hatással lehet.

T. Ágoston László

Dátum: 2007. October 14. Sunday, 09:00 Szerző: szerkeszt
 
 
Kapcsolódó linkek
· Cikk keresés: Kultúra
· Írta: szerkeszt


A legolvasottabb cikk ebben a rovatban: Kultúra:
A zene világnapja


 
Cikk értékelése
Átlagolt érték: 1
Szavazat: 5


Értékeld ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz



 
Beállítások

 Nyomtatható változat  Nyomtatható változat

 Küldd el levélben!  Küldd el levélben!


Kapcsolódó rovatok

Hagyományok

Minden megjegyzés a szerzők tulajdona. A megjegyzések tartalmáért felelősséget nem vállalunk.
News ©

RSS 2.0 NewsRSS 2.0 ForumsRSS 2.0 DownloadsRSS 2.0 Links
websas.hu

Az oldalon található cikkek szabadon felhasználhatók a forrás megjelölésével és a hivatkozott link csatolásával © 2007 Polgár Info.



Wolf Studio