Abszurdum, hogy kettéválasztották és külön testületekre bízták az etikai ítélkezést, hiszen amíg valaki önkéntes kamarai tag, addig a köztestület etikai normáival néz szembe, ha azonban nem kamarai tag, akkor az állami szabályozás vonatkozik rá, amelyet egy miniszteri rendeletben rögzítettek.

Erről Éger István beszélt Horváth Tamással, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökével tartott közös sajtótájékoztatóján. A tájékoztatón jelen volt Szabó Sándor a MGYK örökös tiszteletbeli elnöke, az Országos Etikai Tanács elnöke és Benoist György, az OET tagja is.

Szabó Sándor elsőként az új kamarai törvény vélelmezett alkotmányellenességéről beszélt, amely negatív diszkriminációként, a kilenc szakmai kamara közül, csak a három egészségügyi kamara kötelező tagságát, s így köztestületi jellegét szüntette meg, a buldózer eszközökkel bevezetett „egészségügyi reform” keresztülhajszolása érdekében.

Kormány a – divide et impera – elv alapján, más erkölcsi normákat kíván megfogalmazni a kamarai és nem kamarai tagokra! Mintha a hippokráteszi etika mellett, működne egy liberális, deregulált, „állami” etika is az egészségügyben. Ezeket tartalmazza az a Rendtartás, amelyet a miniszter, törvényellenesen, 2007. július 1. hatállyal hirdetett ki (30/2007 EüM rendelet), anélkül, hogy az Országos Etikai Tanáccsal (OET) egyeztette volna. A törvénytelenség két helyen is igazolható!

Az első: etikai elvárásokat, erkölcsi viselkedésformákat, miniszteri rendeletben nem lehet kihirdetni, ez jogi nonszensz! (Magasabb rendű, törvényi szabályozást igényel.)

A második: a módosított Eütv.140/A §-ának 5. bekezdése szerint, az egészségügyi dolgozókra kiterjedő szakmai-etikai szabályzatot (Rendtartás), az OET teljes ülésén, a tagok minősített többségével készíti el, s terjeszti fel a miniszternek jóváhagyásra, amelyet a miniszter rendeletben hirdet ki. A folyamat azonban nem így zajlott le.

A minisztériumi jogalkotás ziláltságára utal, hogy a törvényi rendelkezés szerint, az OET-nek 2007. március 31-éig kellett volna a Rendtartást a miniszterhez fel terjesztenie, míközben az OET első ülését 2007. április 1-ét követően, 60 napon belül kellett összehívni.

Az OET 2007. május 21-ei megalakulását követően, háromszor fordult levélben a miniszterhez, a törvényi belső ellentmondások, a jogharmonizációs hibák feltárásával, az OET által ismeretlen módon készült Rendtartás koncepciójának elfogadhatatlanságára való utalással, kérve a személyes meghallgatás lehetőségét a hibák felszámolására.

Mindezideig, egyetlen válasz sem érkezett!

Az OET természetesen elkészítette az orvosokra, gyógyszerészekre és a szakdolgozókra vonatkozó közös erkölcsi szabálygyűjteményt, amely az egészségügyi etikai statutum alapja. A szakma specifikus erkölcsi szabály-csoportokat, a szakmai kamarák etikai kódexei részletesen tartalmazzák, így ezeket a Rendtartás részévé kell tenni. (Az EüM Rendtartás csak az orvosokra koncentrál, amely előírásokat (pl. szervátültetés) a gyógyszerészekre és a szakdolgozókra, ”értelemszerűen kell alkalmazni”.)

A kamarák jelenleg az Alkotmánybíróság határozatára várnak.

Végezetül Szabó Sándor idézett a egészségügyi dolgozók hatályos rendtartásából:

„X.2. Az orvosnak tájékoztatnia kell a nyilvánosságot a fenyegető jelenlegi és jövőbeli egészségproblémákról, veszélyekről, fel kell hívnia a figyelmet az egészségügyi ellátás minőségének vagy az orvosok szakmai függetlenségének hiányosságaira.”

Most pontosan ez történik, s a két kamara a nyilvánossághoz fordul, mert az év eleje óta gyakorlatilag megszűnt az etikai ítélkezés – vette át a szót Éger István, s bejelentette, hogy elnökségi határozat alapján a kamara visszahívja delegáltját az OET-ből, s ezt a javaslatot teszi a megyei szintek delegáltjai esetében is.

Horváth Tamás MGYK elnök ugyancsak hasonló intézkedésekről számolt be, hozzátéve, hogy az egészségügy a humán szolgálatok körébe tartozik, ahol különösen fontos az emberekkel szembeni jogkövető magatartás. Évtizedes tapasztalatok érlelték ki azt az ésszerű és fontos egyensúlyt, amely a betegek, az állam és a szolgáltatók eltérő érdekei között alakult ki.

Ha nincs egységes szabályozó rendszer, akkor vajon mi szabja meg a tevékenység kereteit – tette hozzá költői kérdésként.

Benoist György elmondta, hogy az elmúlt 10-12 évben évente kb. 400-450 etikai panasz érkezett a MOK-hoz, s ezek nem elhanyagolható része az orvosok elmarasztalásával, szankcionálásával végződött. Most, amikor igen nagy a bizonytalanság minden téren, a kormány igyekszik lefelé tolni a felelősséget (a mentős a hibás, hogy nem érkezett ki időben, mindig az orvos felelős a beteg haláláért, stb.), hogy mentse saját szabályozási hiányosságait. Az etikai ügyek száma a jövőben ezért bizonyosan nőni fog, ugyanakkor ezek majdhogynem szankcionálhatatlanok lesznek, mert a vétkes tag egyszerűen kilép majd a kamarából.

Megjegyezte azt is, hogy az egészségügyi tárca néhány hét alatt összehordott Rendtartása nem felel meg az etikai elbírálhatóságnak. Csak összehasonlításul a kamara – 20-22 fős szakmai grémiumával és számtalan ember bevonásával - nyolc év alatt alkotta meg a saját etikai kódexét, amit most a sutba dobhat.

Lezáratlan és tárgyalatlan – tárgyalhatatlan – ügyek sora bizonyítja, hogy részben maga az állam generálja, illetve maga akadályozza meg az etikai ügyek kezelését.

Minderről a nyilvánosságnak tudnia kell, mert nagy a baj – fejezte be a sajtótájékoztatót Éger István.

(mok)